bovebben
bovebben
bovebben
bovebben

In Memoriam Háberl Pál (1933-2013)

 

 

2013. augusztus 6-án tragikus hirtelenséggel elhunyt a könyvvizsgálónk. Háberl Pál nemcsak könyvvizsgálója volt a Megastar Plus Kft. cégeinek, hanem attól sokkal-sokkal több. Bölcs, nagyvonalú, segítőkész és kimondottan kellemes ember, akinek elvesztésével szegényebb lett a világunk. Fel kell idézni, meg kell őrizni, milyen is volt!

 

Ismeretségünk 1970-ben az Alutrösztnél kezdődött. Háberl Pali akkor még – állítólag – 70 kiló súlyú, majd 190 magas, sovány fiatalember volt. Számviteles szaktekintély! Amikor 1989-ben Kft-t alakítottam szoftverkészítésre, értékesítésre, megkerestem őt. Vázoltam egy, az adózás szempontjából kedvező konstrukciót. Elmondtam, hogy olyan könyvvizsgáló kell, aki az adott konstrukcióban történő szerződéskötés, számlázás, adózás folyamatát átlátja, megérti, és ha kell, majd a hatóság előtt megvédi. A probléma az volt, hogy olyan szerződés készült, ahol a szerződő felek mind a két aláírásán ugyanaz a személy szerepelt. Pali felcsattant:
- Pistám! Ez nonszensz, ilyen nem lehet! Saját magaddal kötsz szerződést?
De én kellően felkészülve kötöttem az ebet a karóhoz:
- Márpedig olyan könyvvizsgáló kell, aki ezt megérti, elfogadja és megvédi!
Patthelyzet állt elő.
Megbeszélésünk azzal zárult, hogy Pali azt mondta:
- Bogár a fülben, utánanézek, tájékozódom, és visszatérünk rá.
Amikor pár nap múlva találkoztunk, Pali széles mosollyal fogadott:
- Pistám! Valami eszement megoldásnak látszott, amit elmondtál, de miután jogász és tanult könyvvizsgáló kollégákkal átbeszéltük az ügyedet, kiderült, hogy ez egy teljesen járható megoldás. Hiszen ha egy könyvkiadó igazgatója ír egy saját könyvet, és a cége kiadja azt, akkor ilyen szerződés születik. Egyik oldalon a szerző, másik oldalon a kiadó igazgató, egy és ugyanazon személy. Tehát ez a konstrukció mehet!
Emlékszem Pali szinte gyerekes örömére. Örülni tudott, ha valami számára ismeretlennel találkozott. Még 15 évvel később is felemlegette ezt az esetet, nevetve mondta:
- Nem hittem volna, de kiderült, hogy ezzel is tanulhatok valamit!

 

 

Háberl Pali gyakorlatias gondolkodását illusztrálja az alábbi eset: Amikor az első generációs rádiótelefonok hűségideje lejárt, a szolgáltató „szinte ingyen” új készülékeket tukmált ránk. Persze mindenkinek az új, a korszerűbb készülék kellett. Na de mi legyen a korábban használt fizikailag még teljesen jó állapotban lévő készülékekkel? A 15-20 munkatárs mindegyikének volt elképzelése, kinek kell a készüléke: anyuka, testvér, gyerek, stb. A cég részéről akár ingyen is elvihették volna. Na de, nem úgy van az! Hogy a cég feleslegessé vált készletét csak úgy odaadjuk valakinek! Azt előbb le kell selejtezni! De a számvitelben jártas kollegáknál felmerült, hogy amit leselejteztünk, azt - a törvény előírása miatt – fizikailag használhatatlanná kell tenni, pl. össze kell törni és ezt jegyzőkönyvezni kell. Amikor idáig jutottunk kértem a Pali tanácsát. Mikor ő végighallgatta a fenti gondolatmenetet, azt válaszolta:
- Ez az összetörés egy vicc. Valószínűleg, aki ezt mondta viccelt.
- Na, de akkor mi itt a teendő? – kérdeztem.
- Le kell „zongorázni” ezt a darabot – mondta a Pali. „Golyóálló megoldás”, ha egy hivatalos valaki megmondja, hogy mennyit érnek ezek a készülékek, mennyiért lehet eladni. Na, de ilyen hivatal nincs! Viszont, ha egy telefonokkal kereskedő cégnek te felajánlod a készülékeket eladásra, kérsz egy írásos árajánlatot a vételre, akkor azon az áron eladhatod. Bármely revizornak el kell fogadnia egy szakmailag illetékes cég által megállapított árat.
Így is történt. Felajánlottunk 15-20 telefonkészüléket egy forgalmazó cégnek. Nagyot akart kaszálni rajta, darabjáért potom pénzt ajánlott. Ennyiért minden dolgozó boldogan megvette szeretteinek a készüléket.

 

 

Háberl Pali csavaros eszét és szabálytiszteletét jól mutatja az alábbi történet: Beszélgetésünk során említem neki, hogy valami szerencsétlen flótás cégvezető 10 millió forintot vitt aktatáskájában autóval. A Bartók Béla úton defektet kapott és személyesen nekilátott szerelni. Eközben az aktatáskát, a pénzzel együtt ellopták, rendőrségi ügy lett.
- Micsoda balek! – mondtam én.
Mire Pali elgondolkodott, és azt mondta:
- Ha nem lesz meg a tettes és a pénz – ami valószínű -, akkor 10 milliót le kell írni veszteségnek, azaz, ha mondjuk a pénz ott sem volt az autóban, akkor 10 milliót, a szerinted balek, kivehetett adómentesen. Igaz, hogy az élethez kell egy kis „szerencsi”, és kell egy kis vagányság, na de ez túlzás, ezzel börtönbe lehet jutni. Ilyet, normális ember nem csinál! Mert ami a fiskusé (kincstáré), az a fiskusé. Jobb a békesség!

 

 

 

Pali talán Egerből, gyerekkora népies környezetéből, vagy egyéb helyről hozta azokat a bölcs megfogalmazásokat, amiket a napi munkavégzésben idézett. Pl. a szabályok, törvények fontosságát ezzel az idézettel hangsúlyozta: „Ha tök a trompf, akkor a tök alsó üti a piros ászt! Pedig a piros ász milyen erős lap! De, ha ez a szabály, akkor a tök alsó az erősebb”. A törvényben ne keressünk logikát, azt végre kell hajtani. Másik ilyen emlékezetes mondása, amivel bonyolult, összetett ügyek megvizsgálása – szétszálazása – kapcsán idézett, hogy „Más az ábra, más a hám és megint más Ábrahám”. (Hétköznapi szófordulattal ez így hangzik: „Miről beszélünk? Előbb ezt tisztázzuk!’)

 

 

Háberl Pali igazán nagy ember volt a szónak abban az értelmében is, hogy a nagy magasságához 120, időnként 150 kilós súly tartozott. Ezért gyakorta mondogattam:
- Palikám, te egy két lábon járó csoda vagy! Íme, 70 év fölött is 100 kiló fölött vagy. Azt hiszem, a Statisztikai Hivatalban téged külön nyilvántarthatnak, és ezért aggódhatunk érted!

 

 

 

Pali a hatodik főbűnnek nem tudott ellenállni. Volt pár év, amikor szolnoki ügyfelekhez vonattal mentem. Az Intercityn a Palival rendszeresen összetalálkoztam, méghozzá az étkezőkocsiban. Neki is voltak szolnoki ügyfelei. Az étkezőkocsi tiszta, nyugodt oázis volt, alkalmas a menetidő 1 órájának múlatására. Pali, aki mindig tudta, hol, mi a jó, mit érdemes enni, venni, felhívta a figyelmemet a legdrágább reggelire, a parasztos tojásrántottára. Pincérnek mondtam, hogy azt kérek, egy adagot. Mire a Pali úgy adta le a rendelését, hogy ő is azt kér, de fülenként egy adagot. A pincér értetlen tekintetét látva, kiegészítette, azaz dupla adagot kér. Még nézni is borzasztó volt azt a hatalmas szalonna, hagyma, paprika, no és a tojás halmazt. Azt hiszem egyik ilyen alkalommal mondtam neki:
- Valahol hallottam, vagy olvastam, hogy a kulináris öröm az öregkor szexe.
Mire Pali elgondolkodott egy kicsit és azt felelte:
- Igen, van benne valami!

 

 

Pali igyekezett, erőlködött, hogy lefogyjon, évente rendszeresen befeküdt a híres Pados professzor speciális részlegébe, de sajnos csak egy-egy hétre. Mivel a kórház más részlegéhez nekem is rendszeresen kellett mennem, így több ízben meglátogattam. Elbeszélgettünk és egy kicsit dolgoztunk is. Egyik alkalommal mondtam neki:
- Egy évet kellene itt töltened.
- Igen! De ahhoz egy másik élet kellene. – felelte.
Az utóbbi hónapokban nagyon büszke volt rá, hogy mint mondta: 20%-ot sikerült lefogyni, azaz 150-ről 120-ra. Sajnos, ez nem volt elég!

 

A képekről el kell mondani, hogy a Megastar vacsorákon készültek. Ez nem azt jelenti, hogy mi, illetve Pali csak étkezésre jöttünk össze. Az évente sok tucat személyes találkozáson nem készültek képek. Csak a vacsorákon.

 

 

Herman István